Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

„Tudod…” – mondtam, miközben felálltam a székemből, hogy magamhoz húzzam. Szükségem volt rá, hogy közel legyen, hogy ne menjen el. „hogy önző vagy?” – fejeztem be a mondandómat, amikor már szorosan mellettem volt.

Megfordult, hogy rám nézzen, de így már csak úgy tudott talpon maradni, ha rám támaszkodott az egyensúlyáért.

„Én vagyok önző?” – kérdezte kissé hitetlenkedve. Akárcsak jó néhányszor kor