Úgy éreztem, mintha kiverték volna a levegőt a tüdőmből, amint ezt meghallottam. A hasamhoz kaptam.

– Nézd, sajnálom, hogy így kellett megtudnod, jobban kellett volna csinálnom, és… – Beletúrt a hajába, és úgy nézett ki, mint aki teljesen bepánikolt, de az meg sem közelítette azt, ahogyan én bepánikoltam.

Egy… egy baba? – gondoltam, és lenéztem a még mindig nagyon lapos hasamra.

– Ez lehetetlen…

–