Nelson lehajtott fejjel beszélt. Hogy a régi ismeretségükre hivatkozva meglágyítsa Kaelen szívét, nem Thorne úrnak szólította, mint a Blakelyk, hanem azt a megszólítást használta, amivel az iskolás éveik alatt illették.

– Hát jó!

A „Kaelen úrfi” megszólítás felidézte Kaelenben a diákévek emlékeit. Önkéntelenül felsóhajtott.

Felállt, hogy elhagyja a tárgyalót, de az ajtóhoz érve megtorpant.

– Most