– Várj, várj, várj – nevetett Nola. Alig kapott levegőt, a hasát fogva ült Gaellel szemben a király hatalmas lakosztályában. – Megcsókolta a kezét?

Gael egy nehéz bőrfotelben terpeszkedett, arcán önelégült vigyorral. Lassan bólintott, kiélvezve a pillanatot. – Ó, van még jobb is. A Lunájának szólította. Ott kint, a porban. Mint egy szerelmes kölyökkutya egy olcsó romantikus regényből.

Nola hátradő