Selah szemszöge

Összeráncoltam a homlokom, és a hosszú étkezőasztal hatalmas felületén át egyenesen Gaelre meredtem. Hátradőlt a faszékében, a hátsó lábain egyensúlyozva, ajkán könnyed, arrogáns félmosollyal, miközben lazán a magánéletemben vájkált.

Az egész étkezőterem, amely néhány pillanattal ezelőtt még a reggeli csevegéstől és az evőeszközök csörömpölésétől volt hangos, halálos csendbe burkol