– Mert muszáj – mondta Rosalyn határozottan, szeme komoly, de gyengéd volt, ahogy a kezemért nyúlt, és megnyugtatóan megszorította. – A szüret nem csupán egy puszta ünnep, Selah. Ez jelöli ki a helyedet itt – mint Luna. Ez egy kinyilatkoztatás.

Felsóhajtottam, és elhúztam a kezem, hogy a hajamat a fülem mögé tűrjem, elkerülve a komoly tekintetét. – Inkább csapdának érzem. Mintha csak arra várnának