– Az emberek, akiknek fel kellett volna nevelniük, akiknek meg kellett volna tanítaniuk a képességeid használatára.

– Az emberek, akik azért szeretnek, ami vagy, és nem azért, amit tehetsz értük.

Hangjuk egymásba fonódott, a családi szeretet kórusa, amely inkább volt fojtogató, mintsem vigasztaló. Arcról arcra tekintettem, és minden arckifejezésben őszinte érzelmet láttam. Elhitték, amit mondtak.