Selah szemszöge

A szellem perzselő tekintete az enyémbe fonódott, és a világ hirtelen átrendeződött. A terem, a kántálás, még Torin nehézkes légzése is – minden a háttérbe homályosult, ahogy valami ősi dolog moccant meg a véremben.

A sötétség ismerősnek tűnt.

Úgy ölelt körbe, mint egy rég elveszett ölelés, átszivárgott a bőrömön, egyenesen a csontjaimig. Nem volt hideg, ahogy vártam, hanem meleg.