Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
A szentély szívében, lehetetlen szépséggel körülvéve, végre leomlanak az utolsó gátak is közöttük.
– Mióta figyelsz engem? – suttogtam, az arcomat ábrázoló oltárt bámulva.
Torin csendje elnyúlt közöttünk. Csak a folyók csobogását hallottuk a nyugodt pillanatban.
Végigsimított a haján, és egy eltúlzott sóhajt hallatott.
– Akkor láttalak először, amikor elmentem, hogy beszervezzem Vesperát. – Amik