Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

A szentély szívében, lehetetlen szépséggel körülvéve, végre leomlanak az utolsó gátak is közöttük.

– Mióta figyelsz engem? – suttogtam, az arcomat ábrázoló oltárt bámulva.

Torin csendje elnyúlt közöttünk. Csak a folyók csobogását hallottuk a nyugodt pillanatban.

Végigsimított a haján, és egy eltúlzott sóhajt hallatott.

– Akkor láttalak először, amikor elmentem, hogy beszervezzem Vesperát. – Amik