A szívem kihagyott egy ütemet. Hátraléptem, és olyan erősen haraptam az ajkamba, hogy vasízű lett. Lehetséges, hogy...? Nem. Nem lehet. Nem ő. Nem itt.

De a fájdalom a mellkasomban nem múlt el; elmélyült, úgy nyújtózott végig a bordáimon, mint egy mérföldekről kinyúló kéz.

– Selah – mondta élesen Darius, nyugalma most az egyszer megtört. – Maradj veszteg. Bármi is volt ez, ez...

Elhallgatott, fejé