Az arany fény nem hagyta abba a terjedést.

Úgy ömlött a testemből, mint a víz egy átszakadt gátból, elárasztva a termet, felemésztve mindent, amihez hozzáért. De nem pusztított. Megváltoztatott. A legalapvetőbb szintjén semmisítette meg a rontást, és nyomában újraírta a valóságot.

– Mi történik? – Darius hátrabotorkált, kezét a szeme elé emelve, hogy megvédje a fénytől.

– Nem tudom. – Torin hangja