Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Csendre ébredtem.
Nem egy pihenő szoba természetes csendjére, hanem arra a nehéz, nyomasztó némaságra, amikor az emberek próbálnak nem megzavarni valami törékenyet. Valamit, ami szilánkokra törhet, ha túl durván bánnak vele.
A szemem lassan kinyílt. A felettem lévő mennyezet ismeretlen volt – finom arany és krém színekre festett, díszes stukkó. Drága. Királyi. Egyáltalán nem olyan, mint az ősi erd