Kaelen:

Velem szemben ült, lehorgasztott fejjel, és a kabátja cipzárjával babrált. Zaklatottnak tűnt, de legalább belement, hogy meghallgat.

– Bökd ki gyorsan; szorít az idő – motyogta ráncolt homlokkal.

– Csak nem egy irodát kell elvezetned? – kötekedtem. Duzzogva összefonta a karját, és hirtelen elfordította a fejét.

Rosalind, aki eddig tisztes távolságból némán figyelt minket, végül közelebb lé