Sienna Adler:

– Kaelen! – kiabáltam, de ő nyert, és különösebb erőfeszítés nélkül a fejem fölé szorította a kezem. A szívem egyből nagyot dobbant a mellkasomban, ahogy az arcunk annyira közel került egymáshoz, hogy szinte elmerülhettem a szemeiben.

– Már nem vagy olyan beszédes? – jegyezte meg, és a korábban az arcára kiülő düh kezdett elhalványulni. Most gúnyos mosoly játszott az ajkán, a tekinte