Sienna Adler:

"Jó reggelt" – mormoltam halkan, miközben meglöktem Kaelent, hogy felébresszem álmából. Riadtan ébredt, és épp amikor a keze az arca felé indult, közbeléptem.

"Óvatosan, lehet, hogy csípni fog" – figyelmeztettem, felismerve, hogy elfelejtette: nem érhet az arcához. A hirtelen felismeréstől szorosan lehunyta a szemét.

"Már reggel van?" – motyogta fáradtan, és láthatóan kimerültnek tűn