Hatvanhetedik fejezet: Kétszeresen megjelölve

Calista szemszöge:

"Igen, igeeen. Pont ott. Ó, istennőm." – nyögtem.

Damian nyelve úgy nyalogatta az átázott pinámat, mintha a kedvenc jégkréme lenne, miközben az ujjaival az öntudatlanságig baszott. Csillagokat láttam tőle.

Dante fölém hajol. Lenyalogatja a melleim közötti völgyet. Nyelve nyomában libabőr-ösvények maradnak. Amikor már azt hiszem, meg