Kilencvenkettedik fejezet: Újra fogságban

Calista szemszöge:

Mancsaim a nyirkos erdő talajába mélyednek, ahogy előrerohanok. A gazdag termőföld és a korhadó levelek illata tölti be az orromat, de mindezek felett a szabadság éteri illata lebeg, oly csábítóan közel. Szinte ízlelni tudom. Csak méterekre vagyok a királyság határaitól, oly közel ahhoz, hogy segítséget hívjak elesett nővéreimért, s megb