Maeve begörbítette az ujjait, és lassan rászorított a hasán lévő ruhára.

Arra gondolt: „Tényleg elvetéltem? Jó, eleve nem is lett volna szabad léteznie. De miért fáj úgy a szívem, mintha egy nehéz kalapáccsal sújtottak volna le rá?”

Lehunyta a szemét, majd újra kinyitotta. Ajka gúnyos mosolyra húzódott. – Ugye megint nem hazudsz nekem? Legutóbb azt mondtad, hogy a magzat elment, de még mindig élt