Vivian hirtelen egy fekete árnyékot érzett a háta mögül közeledni, miközben gondosan azonosította a lábnyomokat.

Szinte ösztönösen oldalra ugrott, és elesett az úton.

Mielőtt reagálhatott volna, egy sikolyt hallott.

– Ááá!

Viviannek csak annyi ideje volt, hogy egy alakot lásson a szeme előtt lezuhanni...

Jó egy darabig eltartott, mire eszébe jutott valami, és hátrafordult, hogy megkeresse Fionát.