Vivienne szemszöge.

Egy fülsiketítő robbanásra riadtam fel, olyanra, amitől az ember szíve megáll a mellkasában. Az agyam lassan fogta fel a történteket, de a testem már mozgásba lendült, átjárta egy olyan zsigeri rettegés, amilyet évek óta nem éreztem. A ház hevesen rázkódott, és egy pillanattal később a füst szaga arcul csapásként ért.

– Ó, Istenem, ne – ziháltam, és ledobtam magamról a takarót.