Vivienne szemszöge.

Gondolataim sebesen cikáztak, ahogy a kórházi ágyon feküdtem, a szobát betöltötte a fertőtlenítő steril szaga. A kötés szorosan simult a bokámra, állandó emlékeztetőként arra, milyen közel jártunk ahhoz, hogy mindent elveszítsünk. A gyerekek biztonságban voltak, hál’ Istennek. Most a szállodában tartózkodtak, a dadusuk és a testőrök vigyáztak rájuk. De képtelen voltam pihenni.