Vivienne szemszöge.

A szállodai ágy szélén ültem, a puha takaró alattam csekély enyhülést nyújtott a szívemre nehezedő súlyra. A szoba tágas volt, mondhatni elegáns, de nem volt az otthonunk. A gyerekek csendesen játszottak a sarokban, de valami szomorúság volt a mozdulataikban, valami olyan merevség, ami korábban nem volt ott. A tűz óta nem voltak a régiek.

– Anyuci, mikor mehetünk haza? – Mia vé