Vivienne szemszöge.

A szállodai ágy szélén ültem, és üres tekintettel meredtem a semmibe. A szoba csendes volt, fájdalmasan csendes a gyerekeim megszokott csivitelése nélkül. Amióta megszülettek, most először nem volt velem Leo és Mia, és ez egyenesen felemésztett. Végigsimítottam az arcomon, próbálva elnyomni a feltörő szorongást, ami azzal fenyegetett, hogy teljesen elborít.

Mindig én voltam az,