Vivienne szemszöge.

Berontottam Don irodájába, az elmémet a harag és a zűrzavar uralta. Még kopogni sem fáradtam. Az ajtó feltárult, és ott ült az íróasztala mögött, nyugodtan és összeszedetten, mintha nem tette volna tönkre épp egy ember egész karrierjét.

– Vivienne – üdvözölt, és a szeme azonnal megenyhült, ahogy meglátott. A torkom elszorult tőle, de félretoltam ezt az érzést. Okkal voltam itt.