Vivienne szemszöge.

Már elmúlt 11, amikor végre visszavonszoltam magam a szállodai lakosztályba. A nap súlya horgonyként nehezedett a vállamra, minden lépésnél lefelé húzva engem. A sarkam kopogott a polírozott padlón, a hang visszhangzott az üres folyosón, ahogy a kulcskártyával babráltam. Az ajtó nyikorogva kinyílt, én pedig hosszan kifújtam a levegőt, hagyva, hogy a lakosztály csendje elárasszo