Vivienne's POV.

Hátradőltem az irodai székemben, kezemben egy finom aranytollat pörgettem, miközben a telefont a fülemhez szorítottam. Don mély, bársonyos hangja betöltötte a szobát, olyan megnyugtató melegséggel ölelve körbe, amiről egészen mostanáig nem is tudtam, hogy ennyire vágyom rá. A dolgok újra normálisnak tűntek... könnyednek, mintha az elmúlt hét feszültsége soha nem is létezett volna.