Don szemszöge.

A kórház fertőtlenítő- és kétségbeesésszagot árasztott, egy olyan illatot, amit gyűlöltem, de nem tudtam menekülni előle. A lépteim gyorsak voltak, az elmém csak úgy pörgött, miközben a sivár fehér folyosókon navigáltam. 307-es szoba. Azt mondták, Dominic itt van. Amikor benyitottam az ajtón, a látvány úgy csapódott belém, mint egy tehervonat.

Ott feküdt, alig lehetett ráismerni, az