Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Vivienne szemszöge.

A kórház épülete magasodott előttem, üvegajtói visszatükrözték a késő délutáni napfényt, ahogy beléptem, kezemben szorítva a kis gyümölcskosarat, amit magammal hoztam. Magassarkúm lágyan kopogott a csempézett padlón, a levegőben halványan, de kivehetően ott terjengett a fertőtlenítőszag. Órákon át viaskodtam magammal e miatt a látogatás miatt, de valami mélyen legbelül azt súgt