Don szemszöge.

Nem tudtam abbahagyni a fel-alá mászkálást. A kórház szagától görcsbe rándult a gyomrom, de nem a szag volt az, ami miatt feszült voltam. Nem, hanem a gyerekeim látványa, ahogy ott feküdtek eszméletlenül, infúzióra kötve. Jól voltak, vagy legalábbis az orvosok azt mondták, hogy jól lesznek. De képtelen voltam kiverni a fejemből a képet, hogy elvették őket tőlem. A pánik, a félelem V