Maeve nézőpontja

Heidi szorosan megölelt. Annak ellenére, hogy egyidősek voltunk, úgy vigasztalt, mint egy idősebb rokon.

– Maeve, ne sírj. Itt vagyok neked. Én vigyázok rád, jó? Arthur már túl van az életveszélyen, és biztos vagyok benne, hogy rendbe fog jönni. Talán pár nap múlva magához is tér. Minden rendben lesz.

Régen én is hittem ebben. De ami történt, az felért egy arculcsapással, és a sor