A fivérek feleségei megdermedtek, összenéztek, majd tekintetüket Liora táljára emelték. Annyira tele volt pakolva étellel, hogy néhány falat szinte már hullott is ki belőle.

Kuncogva dőltek hátra a székükben.

Greta, a tőle megszokott harsánysággal nevetett fel: – Nézzetek ránk, nagynénikre, annyira aggódunk, hogy a fiúk éhen maradnak, hogy egyre csak Liora táljára halmozzuk az ételt.

Megjegyzése e