Ragnar egy fenyőfa tetején állt a hegycsúcson, és lefelé bámult a hegyoldal felénél lévő kilátóteraszra. Ott, a padon, Cora és Zarek összebújva ültek, mint két kismadár, ügyet sem vetve a rájuk rakódó hóra.

Az ölükben egy furcsa, fekete táblagép volt.

Zene és ének szólt a táblagépből.

Amikor a következő dal elkezdődött, Cora szeme felcsillant. – Ezt ismerem!

Zarek kötekedő pillantást vetett rá. –