**Ronan**

A városi fények elmosódnak a furgon ablakai mögött, hosszú sávokká kenődve az eső pettyezte üvegen. Dante és az orvos közé ékelődve ülök, a tekintetem Sloane-ra szegezem, és átkozok minden egyes kátyút az úton, ami megrázza a testét, és vele együtt az én idegeimet is. Amikor végre lefékezünk a házamnál, a megkönnyebbülés olyan elemi erővel csap le rám, hogy a kezem is beleremeg. Még él.