**Ronan**

Sloane ismét aludt, amikor benéztem hozzá. Az eső egyenletesen vert az ablakoknak, hűvösebbé téve a levegőt. Kisebbnek tűnt a tiszta lepedők között, haja szétterült a párnán, a szája épp csak annyira nyílt szét, hogy elálljon tőle a lélegzetem, akárhányszor rátévedt a tekintetem. Már volt szín az arcában, és lüktetés ott, ahol korábban csak csend volt. Ennek elégnek kellett volna lennie