Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Lassan felértünk a dombtetőre, Ruairí fülei meg-megrebbentek a szélben. Egy idő után épp csak annyira billentette meg a fejét, hogy a szél zúgása ellenére is meghalljam a hangját.
– Milyen volt? – kérdezte halkan. – Itt felnőni.
Nem tudtam visszatartani a számat húzó vigyort. – Ó? Csak nem azt mondod, hogy nem tudsz rólam *mindent*, kis kísértet? Azt hittem, te vagy a nő, akinél az összes akta és