Tovább maradtunk ebben a csendben összefonódva, mint azt valaha is lehetségesnek tartottam volna, a karjainak melegsége és a mellkasának egyenletes emelkedése pedig becsapott, elhitetve velem, hogy talán a kinti világ nem is létezik. De végül a hideg visszakúszott a nedves bőrömre, és Ronan megmozdult, egy csókot nyomva a hajamba.

– Gyere, kis kísértet. Ha nem öltözünk fel, Anyám felküld ide valak