**Ronan**

Az erdő síri csendes, az a fajta csend, amitől az ember foga is belesajdul. Minden lélegzetvétel túl hangosnak tűnik, minden szívdobbanás olyan, mintha elárulhatna minket. Az embereim szétszóródtak a fák között, tekintetük éles, puskájuk stabilan a kézben, mindegyik a szavamra vár. A hold vékony késként ragyog felettünk, átvágva a földön kúszó ködöt. A távcsövön keresztül látom a tisztás