**Mateo**

Az álom taszigál, de nem ragad magával. Az az üres fajta, amikor fáradt vagy az ébrenléttől, de a fejed nem ért egyet ezzel. A faház halk hangokat ad ki, nyög a szélben... De a szürkébe öltözött lány úgy ül a szemhéjam mögött, mint egy szálka. Már elég sokáig piszkáltam. Kicsúszom az ágyból, mezítláb a hideg fán, a dzsekim a vállamra vetve. A kavicsos ösvény ropog a csizmám alatt, ahogy