Újra megnéztem az időt, 17:20 volt az órán, amitől a járkálásom megtorpant. Beletúrtam a hajamba, és az ajtót bámultam, mintha valahogy abban a pillanatban megjelenhetne, és kirúghatna.

Kifújtam a levegőt, amiről nem is tudtam, hogy visszatartottam, és végighúztam a kezem az arcomon.

Még korán volt. Túl korán.

A semmin hergeltem magam őrületbe.

Még három óra.

Még három óra járkálás, aggódás, elkép