Kibaszott szarházi.

Gyűlöltem az ilyen alakokat. Azokat, akik páncélként viselték a pökhendi mosolyukat, és úgy páváskodtak, mintha a világ lógna nekik valamiért csak azért, mert léteznek. Minden egyes felvétel közötti szünetben Larával flörtölt, villogtatva azt a tenyérbemászó vigyorát, és túl közel hajolt hozzá, mintha a lány tartozott volna neki az idejével.

És most szánalmasnak nevezte, amiért