SOREN SZEMSZÖGE

Olyan volt ő, mint az otthon.

Nem egy hely. Nem egy emlék. Még csak nem is egy ígéret. Csak a teste melege, ahogy az enyémhez simult, éppen elég volt. Stabil volt és csendes, mintha a világ végre befogta volna a kibaszott pofáját egy másodpercre, és hagyta volna, hogy lélegezzek.

Nem akartam így átmászni hozzá. Azt mondogattam magamnak, hogy nincs rá szükségem. Jól megvoltam az ágy