SOREN SZEMSZÖGE

A fényképezőgép kattant. Újra. És újra.

Éles fehér vakuk világították meg a stúdiót ritmikus felvillanásokkal, de én már alig vettem észre őket. Ösztönösen mozogtam, minden kattintásnál szöget váltottam, pont annyi ideig tartva ki a pózokat, hogy az tessen Dereknek, aki úgy lebegett a lencse mögött, mint egy aggódó kotlós.

– Tökéletes, Soren – mondta Derek vigyorogva a kamera mögül