Ott volt.

Bastian. Újra otthon, pedig még csak dél volt. Szorosan összeszorított állkapoccsal lépett be.

A tekintete a másodperc töredéke alatt cikázott rólam Zane-re, mindent befogadva – a feszültséget, a csendet, a képkeretet, ami most kissé ferdén állt az asztalon.

Egy pillanatig egyikünk sem szólalt meg.

Aztán gyorsan felálltam. – Bastian... Én... ööö... Zane azért van itt, mert beszélnünk kel