Caterina mozdulatlanul állt a temető közepén, miközben körülölelte a csendes éjszaka aurája. Mellette ott állt Valerio, arcvonásaira mély komolyság vésődött. Nyugtalanság futott végig a nőn, s végül a férje felé fordult; idegessége szinte kézzelfogható volt.

– Mit csinálsz, Valerio? – kérdezte remegő hangon.

Valerio odalépett hozzá, megragadta a karját, és közelebb húzta magához.

– Okot adok neked