Valeria szemszöge

A padlón ültem, és a kezeimmel a fájó nyakamat masszíroztam, miközben néztem, ahogy elsétál anélkül, hogy egyetlen pillantást is vetett volna hátra. A könnyek, amelyeket visszatartottam, szabadon hullottak az arcomról, és átáztatták az ingem gallérját. Nem értettem, mi történt az imént – pontosan mit is tettem, amivel kiérdemeltem ezt a dühöt tőle?

Alfa Gideon hideg szavai újra ú