Alfa Gideon szemszöge

Az íróasztalomnál ültem, a kávém hűlt a kezem mellett, érintetlenül, amióta legutóbb üres tekintettel bámultam a belőle felszálló gőzt. A gondolataim, mint általában, nem az előttem tornyosuló jelentéseken jártak – egészen máshol voltak. Valahol, ahol nem lett volna szabad lenniük.

Valeria.

Megérdemelte a büntetést, amit kapott.

És aztán a gondolataim a vének termébe kalandoz