Alfa Gideon szemszöge

Már egy órája, hogy megkértem az őröket, nézzenek utána, hová szökött, de még mindig semmi hír. Még egy átkozott nyom sem. A türelmem kezdett elfogyni. A farkasom egyre nyugtalanabb lett, úgy fel-alá járkált az elmémben, mint egy ketrecbe zárt vadállat. Nem bírtam tovább egy helyben ülni.

Frusztrált sóhajjal felálltam a székemből, és kiviharzottam a dolgozószobából. A feszült