Valeria szemszöge

Az oldalához estem, ahogy megfogtam a vérző karját. A harcosok mozdulatlanul, bizonytalanul álltak, és tágra nyílt szemekkel figyeltek minket. Az arca sápadt volt, az állkapcsát szorosan összeszorította, ahogy próbálta elnyomni a fájdalmat.

A vér szaga megtöltötte a levegőt, és ettől a gyomrom összeszűkült – nem az undortól, hanem a rettegés egy furcsa érzésétől.

– Jól vagy? – k