Alfa Gideon szemszöge

– Menj a társunkért!

A farkasom hangja végigüvöltött az elmém üres sarkain, vadul és kétségbeesetten.

Órák óta nyugtalan volt, fel-alá járt, karmolt, és azokra a láthatatlan láncokra vicsorgott, amelyeket az ösztönei köré tekertem.

Szüksége van rád.

Megfeszítettem az állkapcsom, és figyelmen kívül hagytam. A tekintetem az irodám falán lévő órára vándorolt, a ketyegése a bűnt