Valeria szemszöge

Ma reggel fáradtan és betegen ébredtem, a testem nehezebb volt, mint előző este. Talán azért, mert addig sírtam, amíg a szemem nem égett, amíg a párnám át nem ázott, és a mellkasom teljesen üresnek nem érződött.

*Miért nem fogadod el?* – a farkasom hangja élesen hasított át a gondolataim ködén. *Eleget szenvedtél már. Vagy talán boldoggá tesz, hogy így élsz, mindig szétszakítva?*